Reggelente sokan vannak a héven. Mondhatni túl sokan! Sokan  sokfélék vagyunk.
Gyakran találkozom két nénivel, akik folyamatosan beszélgetnek. Nem hangosan, így nem hallom pontosan miről, de ha hallanám sem érteném, mert szlovákul beszélgetnek, időnként magyarral keverve.
Ősz, szépen gondozott hajuk és ráncaik is mutatják, elmúltak már hatvan évesek. Öröm tölt el, amikor meglátom őket és igyekszem a közelükbe kerülni, mert olyan optimizmust sugároznak, hogy mindég jókedvem lesz tőle.
Megkérdeztem tőlük, innét tudom, hogy testvérek, és - jól sejtettem - a családról folyik a diskurzus. Azt is megtudtam, hogy időnként rájuk mordulnak: beszéljenek magyarul!
Én kifejezetten élvezem kevert beszédüket! Persze én jártam a hetvenes években Erdélyben, és emlékszem, milyen volt, amikor nem mertünk magyarul megszólalni.

Kedves utastársak! Ne ezt tanuljuk el szomszédainktól! Örüljünk a két néni pergő szlovák beszédének! Ugyan ilyen szépen beszélnek ők magyarul is, csak szóba kell velük elegyedni.

 

A bejegyzés trackback címe:

Trackbackek, pingbackek:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.