Amiről az alábbiakban  írunk, az nem a III. kerületben található, de elég közel van hozzánk, mondhatjuk, hogy a szomszédban, és elég "nagy dolog", mégis szinte alig tudnak róla az emberek.

A helyszín a Malom-tó környéke, ez a Lukács fürdő Frankel Leó úti bejáratától kb. 50 méterre van. A hely története több száz évvel ezelőtt kezdődött, Mátyás király idejében már lőpor-malmok működtek itt.

A tavacskát tápláló forrásbarlang levegős járatait az 1800-as években egy helyi patikus, Molnár János kezdte el kutatni. Az 1950-es években próbálták feltárni a vízalatti járatokat is, de az akkori technológia alacsony színvonala miatt nem jártak sikerrel.
Később, ahogy a könnyűbúvárkodás fejlődött, megjöttek az első sikerek is: az 1970-es években néhány száz méter hosszúságú járatot fedeztek fel, ennek a mélysége elérte a 40 métert. Majd 2002 végén jött az áttörés egy véletlen felfedezéssel: feltártak egy új átjárót, ami mögött közel 6 kilométernyi járat bukkant fel, és még mindig van felfedezetlen szakasz, csakhogy egyre nehezebb a kutatás. Persze itthon nem lett vezető hír a felfedezésből. Miért is érdekelné az embereket egy olyan forrás, ami ha Budapesten a Duna mindkét partján  csak gyógyvíz-szállodák és gyógyfürdők állnának, akkor is mindegyiket el tudná tiszta vízzel látni? Arról nem is beszélve, hogy a vízbázisok várhatóan egyre fontosabbak lesznek, bizonyos vélemények szerint a jövő háborúi ezekért fognak folyni, barlangunk pedig semmilyen kezelésre nem szoruló ivóvízzel van teli...

Mostani cikkünk apropóját az szolgáltatja, hogy egy eddig csak víz alatt megközelíthető, hatalmas széndioxidos teremhez nyitottak meg a barlangászok egy átjárót. A munkálatok nyár vége óta folyamatosan folytak, mi pedig végig követtük ezeket. De még mielőtt rátérnénk a részletekre, ugorjunk kicsit vissza az időben, és említsünk meg egy olyan történetet, ami csak itt Magyarországon fordulhat elő.

Röviden az alapok: hatalmas víz alatti barlangot fedeztek fel Budapest közepén, itthon alig tudtak róla az emberek. Európában híre ment a csodának, például a VOX egy egyórás filmet vetített a barlangról, az Unterwasser c. német búvármagazin pedig 8 oldalas cikket közölt, és még hosszasan sorolhatnánk. Ez alatt itthon a telket, amin a barlang bejárata és a források fekszenek, bújtatott privatizációval átjátszották magánkézbe. Majd elkezdtek rajta tervezni egy hotelt, ami minden törvényi előírást figyelmen kívűl hagyva építési engedélyt kapott. A részletekkel nem untatjuk tovább az olvasókat, a lényeg, hogy bíróságon van az ügy és én jelen pillanatban egy láda jóféle skót whiskyt mernék tenni arra, hogy meg fogják semmisíteni az építési engedélyt. Ha máshogy alakul, akkor azt hiszem elég nagy baj van itthon a jogállamisággal...

A mostani kutatást az tette lehetővé, hogy a ’70-es években építettek egy tárót. Ez a régi törökfürdő mögött kezdődik és körülbelül az utca szintjén halad befelé a József-hegyben az egykori SZOT-szálló alá. A szekértők már akkor sejtették, hogy kell itt levegős termeknek lenniük valamint volt egy terv, hogy építsenek egy liftet a szállodába és a párt fejesek majd azzal járnak le a Lukács fürdőbe. (A lift a táró végén végül nem épült meg.) Az újonnan feltárt járatok ettől a tárótól nem messze kanyarognak. Miután a barlangászok bemérték a búvárok által felfedezett széndioxidos terem helyzetét, távolságát és irányát, a táróból elkezdtek egy folyosót hajtani a terem felé. Ezt a termet, a tárót és a munkálatokat mutatjuk be a képeken. A frissen megnyitott folyosón a barlang vízalatti részeinek további kutatása is egyszerűbb lesz, mivel a búvároknak lerövidül az út a belső részekhez, valamint a teremben ígéretes jelek vannak további száraz részeknek a felfedezésére is. A táróból nem csak az említett terem felé nyitották meg a folyosót, hanem más helyeket is megkutattak, ahol barlang indikációk voltak. Az egyik ilyen ágban találtak gyönyörű gipsz kristályokat is. Ezekről is vannak képeink, szóval tessék nézegetni a fotókat...

A széndioxidos termet Kessler Húbertről nevezték el, aki már az ’50-es években kutatta a barlangot és a táró építési munkálatait is felügyelte. A terembe történő belyukadás napján lett volna 101 éves. Több mint 50 évvel ezelőtt már sejtette, hogy lesz itt valami. A ’70-es években épült táró körülbelül 10 méterrel haladt el a terem mellett.

Ezen a helyen említsük meg a búvárcsapatot és vezetőjüket, Kalinovits Sándort, akik évek óta kutatják a vízalatti részeket, úgy, hogy soha semmilyen állami támogatást nem kaptak ehhez. Valamint Adamkó Pétert és Dr. Leél-Őssy Szabolcsot, akik a felszíni kutatásokat vezetik és az ő segítőiket, akik rengetek szabadidejüket áldozták a kutatásra.

Forrás:night hawk

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.