Dsida Jenő: Július

Itt künn járok a földeken,
kedves.
A kalászok már megbókolnak előttem:
olyan hatalmas vagyok,
olyan bronzarany félisten,
mikor rád gondolok.
Egyébként pedig költő,
sétáló ember,
akire fény hull és sárgaméz-mosolygás.
Tehénkék.
Pásztorok.

Nyári máglya.Búzamező.
Csöndesen feléd sóhajtom a búzavirágok kék
szerelmét.
Harsányan feléd kiáltom a lobogó pipacsok vörös
nászindulóját!

A bejegyzés trackback címe:

Trackbackek, pingbackek:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.