Szobám falát a 6:3, az "Évszázad mérkőzése" játékosainak korabeli, egyedülálló (azt hiszem, csak neme van meg) grafikai emléke díszíti. Az ötvenes évek kiváló művészei készítettek ceruzarajzot az aranycsapat kitűnőségeiről - közöttük az egyik legjobban sikerült Hidegkúti Nándor portréja. Vele ülök a rádiósszobámban az egykor volt nagyságok képe alatt. A múltat idézzük...

Óbudáról indult el a rongylabdával - kezdi a történetet Nándi. Hétéves lehettem, amikor arra ébredtem, hogy édesanyám a harisnyáját keresi. Én azt a párnám alatt rejtettem el, de már korántsem harisnyaként, hanem egy vadonatúj rongylabda alakjában. Az Újlaki Téglagyár környékén a grundon ez volt a legnagyobb érték, a rongyokból, a hazulról szerzett használt anyagokból összegyúrt átzsinegelt, kis kerek labda, amelyhez a harisnya volt a legalkalmasabb nyersanyag. Mit mondjak, elég kíméletlen módon csentem el édesanyámtól!!

- Gondolom, édesanyád csak rövid ideig haragudott..
- Jöttek értem a srácok, indultunk a Margit-kórház mögötti üres telekre, ahol elsőnek rendszerint engem választottak kapitánynak. Elég nyurga, sovány, megnyúlt gyerek voltam, a legmagasabb a fiúk között, a kapuba állítottak. De amikor estelente bravúros védéseim után hazamentem, s édesanyám meglátta több sebből vérző fiát, naponta örökre eltiltott a labdarúgástól.
- Hány évig tartott a grund-korszak?
- Amíg az Újlaki FC vezetői fel nem fedeztek. A megalakuló kölyökcsapatnak én lettem a középcsatára. Hiába hebegtem-habogtam, hogy kapus vagyok, az intéző nem tágított. "Te vagy a legmagasabb, menj csak előre, a center lesz az igazi posztod." Milyen igaza volt, s milyen jó, hogy hallgattam rá. Hiszen alig 16 éves fejjel bekerültem az UFC első csapatába. Akkor a Harisnyagyárban dolgoztam, inas voltam, akárcsak a futballcsapatban. A gyárban a trafikba, vagy a henteshez kellett futnom, hogy a segédek kedvébe járjak, a csapat Benjáminjaként pedig a felszerelést cipeltem a mérkőzésekre. Még csak rövid ideig játszottam az első csapatban, amikor észrevettem, hogy "idegenek" is megfordulnak a mérkőzéseinken.
- Ki volt közülük a legismertebb?
- Sós Karcsi bácsi a Gammából. De mégsem oda kerültem, hanem a közeli NB II-es Gázművek csapatához. Jó is, hogy így történt. Hiszen a labdarúgás fokozatos lépcsőit tettem meg, kijártam az ifjú labdarúgók iskolaéveit.

17 éves volt Hidegkúti Nándor, amikor a Gázgyár csapatához került. Néhány évvel később a Duna partján, a Latorca utcai sporttelep öltözőjében húzta magára az Elektromos mezét. Szerencséje volt: két régi óbudai jóbarát között játszott, Börzsei János volt a középcsatár és Rozsáli a jobbszélső. A nagy felfedezésre azonban még várni kell. Bár az emlékezetes 1943-as magyar-svéd előtt meghívták a válogatott kerethez, de a pehelysúlyú játékos - alig volt 60 kiló - Zsengellért mégsem szoríthatta ki a csapatból. A nagy kiugrás 1945-ben, néhány hónappal a háború után történt. Az Elektromos játékosai közül néhányan a zuglói HAC (Hermina-mező) csapatához szerződtek, mert itt a prémiumot burgonyában, cukorban és babban "fizették". Nándi innen került a magyar B-válogatottba és augusztus 20-án Bécsben játszott együtt Sárosi Györggyel. A szó ismét Hidegkúti Nándié:
- Nándi, gyere hozzánk a Fradiba! - csalogatott a doktor, majd hazaérkezésünk után megbeszélte a vezetőjükkel, hogy a zöld-fehérekhez megyek. El is mentem az Üllői útra, de míg az igazolás aláírására várakoztam, valaki megjegyezte: "Minek hozzátok ide Hidegkútit? Van itt nála jobb csatár!" Érzékeny voltam, sarkon fordultam s meg sem álltam az MTK-ig. Az egyik vezető megkérdezte: "Van kedve az MTK-ban futballozni? Hallgattam, de egy villanásnyi szünet után valaki válaszolt helyettem: "Nándinak ez minden vágya..." Mandik Béla, az MTK régi vezetője, a B-válogatott kapitánya beszélt helyettem, áradozott képességeimről. Soha nem bántam meg, hogy a kék-fehér mezt húztam magamra, s abban az egyesületben játszhattam, ahol Orth, Molnár, Titkos, Sas, Kalmár rúgta egykoron a labdát. Az MTK híres volt szép stílusáról, s nekem megfelelt ez a játékfelfogás a lapos, pontos adogatások, szellemes húzások, az ötletes, színes futball. Ezzel a játékkal nem csak a közeli országokba jutottam el, hanem két évvel a nagy világégés után közel-keleti portyára indultunk. Játszottunk Tel-Avivban, Jeruzsálemben, Haifában, megismertük Bukarest, Isztambul nevezetességeit. Óriási élmény volt ez a nehéz háborús évek után valamennyiünk számára.

A közelk-keleti portya után új edző került az MTK-hoz. Bukovi Márton, aki Zágrábban élte át a világháború éveit, visszatért Budapestre. A híres Gradjanszki edzője volt, itthon a még híresebb MTK-t választotta. Első találkozásuk emlékét így idézi fel Hidegkúti:
- a 28-as villamoson mentem a pályára, az egyik megállónál egy vállas férfi szállt fel. Edzőnk volt, Bukovi Márton. Odaléptem hozzá, bemutatkoztam. Marci bácsi megszorította a kezemet. Első szavait, míg élek, nem felejtem el: "Én már jól ismerem magát, anélkül, hogy személyesen találkoztunk volna. Örülök, hogy a játékosom lesz. Nagyon számítok magára. Jóban, rosszban kitartunk együtt." Sajnos, akkoriban sérült voltam, s erőnlétem nagyon leromlott. Amikor bekerültem a csapatban, nem tudtam igazán jó játékot nyújtani. Beküldött a Sportkórházba s a laboratóriumi vizsgálat után kiderült, vérszegény vagyok. Megkezdődött az orvosok küzdelme az anaemiám ellen. Elterjed a hír, egy labdarúgónak fél liter vérre lenne szüksége. Egy csinos szőke ápolónő jelentkezett az orvosnál: "Nézzék meg, hogy az én vérem alkalmas-e arra, hogy Hidegkúti kapjon belőle..." Azóta is szeretettel gondolok véradómra, hiszen nem sokkal később 1948-ban Bukarestben a B-válogatott balszélsőjeként az én 3 gólommal nyertünk a románok ellen. A mérkőzés után képeslapot küldtem a kedves, szolidáris asszonynak: "Vérével becsületesen gazdálkodtam. Mégegyszer köszönöm áldozatát." S ami a legszebb a sportújság így írt rólam: "Hidegkúti beállítása friss vérkeringést vitt a játékba."
- Mit tanultál Bukovi Márton edzésein?
- Marci bácsi minden edzésre felkészült. 30-40 évvel megelőzte korát, szinte tudományos alapossággal építette fel edzéselméletét. Az edzés minden órájának, percének megvolt a tartalma. Minden gyakorlatnak, akár gimnasztika, akár erőnléti, gyorsasági, vagy állóképességet fokozó gyakorlatról volt szó, volt célja. Még rugbyt is beiktatott a játékba, hogy bátorságunkat fokozza. A magasugrást sem hagyta ki, mert az volt a véleménye, hogy a labdáért felugró játékos másként huppan le a mérkőzés közben a földre, ha az edzéseken sokat ugrik magasba. A magam részéről csak hálásan emlékezek vissza ezekre az edzésekre. Hogy ne mondjak egyebet: 100 métert abban az időben 11,8 alatt futottam. Marci bácsi emlékét, míg élek, mindig ápolni fogom!

A válogatottban Bukovi Márton méltó társa, Sebes Gusztáv irányította féltő gonddal Nándi pályafutását. Az "Öreg" - ekkor m így hívták társai Nándit - 30 éves korában vívta ki biztos helyét a magyar csapatban. Az olimpia előtt Varsóban játszott a nemzeti együttes, Sebes, aki akkoriban a Sporthivatal elnökhelyettese is volt, nem utazhatott a csapattal. Indulás előtt egy levelet adott át segítőtársának, Mándi Gyulának azzal a szigorú utasítással, hogy csak a mérkőzés előtt néhány perccel bonthatja fel. Így is történt. Az öltözőben már játékra készen állt Palotás, amikor Mándi felolvasta Sebes kérését, Hidegkúti legyen a középcsatár!

- Úgy jártam, mint 1945 szeptemberében első válogatottságom alkalmával. A magyar-román mérkőzésre nézőként mentem ki, de a bejáratnál valaki karonfogott: "Nándi, siess az öltözőbe. Te játszol a sérült Szusza helyett." Azt hittem tréfálnak velem. Az öltözőben azonban Gallowich Tibi bácsi haraggal fogadott: "Miért késel?" De Tibi bácsi, én csak mint néző... - próbáltam védekezni. Mire a szövetségi kapitány rámrivallt: "Mint néző elkéstél..." A premier, lámpalázam ellenére sikeres volt. Két gólt rúgtam, 7:2-re győztünk... Most Varsóban, mintha megismétlődött volna számomra a labdarúgó-történelem. Mivel az első válogatottságom óta eltelt hét esztendőben nem tudtam kiharcolni stabil helyemet a csapatban, Sebes meg akart kímélni a lámpaláztól. El akarta kerülni, hogy tépelődésemmel rongáljam az idegeimet. Ekkor játszottam először hátravont középcsatárt.

Az 1952-es olimpia nagyszerű sorozatáról már minden labdarúgást kedvelő kisgyerek fújja a leckét. A román-török-olasz-svéd mérkőzés, az út az olimpiai döntőig, a 18 nagyszerű gól emléke bekerül a magyar futball aranykönyvébe. A jugoszlávok elleni mérkőzés pedig a legizgalmasabb 90 perc volt a magyar futball Helsinki idején, éppen félévszázados történetében. A futballt finn nyelven jalkapallonak hívják. Amikor a félidőben Puskás kihagyott 11-ese miatt kicsit szomorúan, lehorgasztott fővel ült a társaság az öltözőben, Sebes Gusztáv odaszólt Puskásnak, rámutatva cipőjére: "A jalkapalloid nincsenek jól befűzve..." s máris nevetett az öltöző. A feszültség elmúlt, a második félidőben 2:0-ra nyertünk, miénk volt az aranyérem.

Még a magyar-jugoszláv döntő előtt a káprázatos, svédek elleni 6:0-s győzelem után Stanley Rous, akkoriban az angol szövetség főtitkára, meghívta a magyar csapatot Londonba. A díszelőadásra - az évszázad mérkőzésére - 1953. november 25-én került sor. Az első percről, Nándi felejthetetlen góljáról kezdem faggatni az "Öreget", de ő előbb egy másik emléket idéz:

- 1953 tavaszán megnyertük a nemhivatalos Európa-bajnokságot 28 évi szünet után győztünk az olaszok ellen a római olimpiai stadionavatón, 3:0-ra. Ott is én rúgtam az első gólt, sérült lábbal, mert már az első percben kifordult a bokám. Bepólyázták, újra beálltam, s gólommal vezettünk, de a második félidőben Palotás Péter játszott helyettem - nagyszerűen. Mi nyertük az Európa-kupát.
- De most már beszéljünk a felejthetetlen első percről, a Wembley-ben..
- A játékosértekezleten Sebes Gusztáv azt mondta, hogy a mérkőzés elején meg kell lepni az angolokat. Ők arra számítanak, hogy hátravont középcsatár leszek... Bizonyára meglepetést kelt, ha a félvonal helyett ott tanyázok a 16-osuk előtt. A váratlan húzás zavart okozott az angol védelemben, így születhetett meg már az első percben a vezető gólunk, a legszebb, amelyet valaha is lőttem. Az angol-magyar után a legnagyobb dícséretet Stanley Matthews mondta rólam: "Mr. Hidegkúti főfeladata a csapat irányítása, a labdák összeszedése, továbbítása volt, s hogy mellette még 3 gólt is rúgott, bizonyítja, hogy ő a világ legjobb középcsatára."

A szomorú világbajnoki döntőt a főszereplők már sokszázszor kielemezték. Hidegkúti Nándor mindössze egy gondolattal egészíti ki az eddigieket:
- Mi nem egy, hanem három világbajnoki döntőt játszottunk, először a brazilok, aztán a uruguayak ellen. Ha fordított lett volna a szereposztás, aligha a németek nyerik az aranyérmet. Fritz Walter német csapatkapitány: "Fortuna is hozzánk szegődött, amikor Hidegkúti bombája a kapufán csattant..."

1958-ban Hidegkúti Nándor irányításával és góljaival - ő rúgta a selejtezőn Szófiában a bolgárok elleni sorsdöntő két gólt - a nagy vérveszteséget szenvedett magyar csapat eljutott Svédországba.

- 36 éves koromban indultam el a második világbajnokságomon. Sajnos ezúttal felkészülésünk s csapatunk is összehasonlíthatatlanul gyengébb volt, mint négy évvel korábban. Csoda lett volna, ha bejutunk a legjobb nyolc közé. De még így is csak saját hibáinknak tulajdonítom, hogy Wales ellen nem sikerült az előrelépés. Úgy érzem, én mindent megtettem. Nem sokkal később, 1958. július 13-án a Diósgyőr elleni bajnoki mérkőzésen véglegesen elbúcsúztam az MTK-tól. Az utolsó jelenet ma is élénken él bennem. Egy lőrevágott labda hozzám került, cseleztem, aztán megkerestem Sándor Károlyt, így kiáltottam: "Fuss vele, Csikar!"... - Így búcsúzott az "öreg".

Alighogy szegreakasztotta a futballcipőt, szinte egyik napról a másikra Hidegkúti foglalta el Bukovi Márton helyét az MTK-ban.
- Nehéz időszak volt. Hamarosan bebizonyosodott, hogy senki sem lehet próféta a saját hazájában. 13 vezetője volt akkor az MTK-nak, hetente 26-féle összeállítást javasoltak. Csak egy példát: az egyik vezető lekiabált hozzám a kispadra: "Mondtam Nándi, hogy a Szuromit ne tegye be!" Mire a mellettem ülő Szuromi felállt: "Mi baja van velem?" "Ja, maga nem is játszik?" - hangzott a meglepett válasz. Az MTK-korszak után szép évek következtek Győrött, Tatabányán. Azután négy esztendő a Spartacusnál. Itt volt a legjobb helyem. Szépen játszottunk, mert nem kellett feljutnunk az NB I-be. Talán nem vagyok szerénytelen, ha megemlítem, hogy Mezey Gyurit is én vittem a csapatomhoz. Gyors volt, rugalmas, de a TF erősen lekötötte, edzés helyett inkább a főiskolát választotta.

Hidegkúti Nándor sikerekben gazdag edzői pályafutásának legérdekesebb, legizgalmasabb fejezete az Egyiptomban töltött hét esztendő volt. A Nacional, a kairói Ferencváros irányítójaként öt bajnoki címet szerzett csapatával, s rendszeresen 90.000 néző látogatta mérkőzéseiket. S hogy mennyire megszerették Nándit Egyiptomban: 1996-ban visszahívták Alexandriába technikai igazgatónak. Az első egyiptomi tartózkodás derűs, kedves színfoltja volt, amikor Puskással találkozott. Öcsi akkoriban a Port Saidot irányította.

- Ha ők jöttek Kairóba, magyar estet rendeztünk a Kulturintézetben. Hármasban, mert Bundzsák Dezső is akkoriban volt odakint szövetségi kapitány. Ha viszont a Nacional utazott Port Saidba, a város határában hagytuk a buszt, és vsrácsos rendőrségi kocsiban mentünk a pályára. Mérkőzéseink mindig feszült légkörben zajlottak, s hiába álltunk kettesben a pálya közepére Öcsivel és kértük nyugalomra a szurkolókat, csak repültek felénk a székek. Ilyen jelenetek azonban csak ott fordultak elő. Másutt mindenütt ünnepelték csapatomat, a bajnokrekorder Nacionalt, 1980-ban azonban mégis hazajöttem. Úgy érzem, a csúcson kell abbahagyni. Hiába hívtak a győriek, jött az üzenet a Hungária körútról, én kijelentettem: Többé nem edzősködöm, s szavamat betartottam. Szép volt a játékos pályafutásom. Amikor a válogatottban kimentünk a pályára, óriási élmény volt, hogy rengeteg külföldi jött el mérkőzéseinkre, mert szép játékot akartak látni. Szeretet vett körül bennünket mindenütt, s öröm volt hallgatni a mérkőzés előtt a magyar Himnuszt. Edzőként is nyugodt légkör volt körülöttem. Elmondhatom, úgy éltem és dolgoztam, ahogy én akartam.
Boldog ember vagyok.

Forrás:Sportmúzeum

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.