Veress Árpád - Kőzet utcai lakó - engedélyével részleteket fogok közölni Ördögoldal című, a Püski Kiadó gondozásában 2008-ban megjelent novelláskötetéből, ami az Ő és családja Békés megyei kitelepítésének története.

Előszó

Az alant leírt kis történetek életem egy-egy, számomra emlékezetes eseményei voltak. A gyermekeim számára is tanulságosak, mivel 1989-ig nem is volt lehetséges és főleg nem célszerű ezekkel a történetekkel részletesen megismertetni őket.

Olvasásra ajánlom továbbá minden ember számára, aki a második világháború után vált felnőtté és így vagy úgy megélte a történelemnek e viharos korszakát.

Talán tanulságosak lehetnek a mai igazságok felismerésében, és némi segítségül szolgálhatnak a mindenki részére élhető élet megtalálásában.

 Családom tipikus polgári, erdélyi magyar család volt. Édesapám régi vágású katonatiszt, aki még hitt a katonai hivatásban, és több nyelvet tanári szinten beszélt. Második fiúgyermekként – vagyon híján – tisztiiskolára került. Szülei patikáját az elsőszülött fiú kapta, aki gyógyszerész lett.

 Édesanyám egy elszegényedett lengyel származású polgárlány volt, aki később, még a kitelepítés alatt is, megállta a helyét, és a tanyavilág varrónőjévé vált. Mindig megbecsüléssel és szeretettel fordult a munkásemberek felé. Sorsa ellenére erős szociális- és szociáldemokrata érzelmekkel rendelkezett.

 A család és a gyerekek az úgynevezett polgári középosztályhoz tartoztak. A kapott csapásokat méltósággal elviseltük és, természetes módon, a lehetőségek szerint éltünk. Kívánom, hogy sikerüljön az országnak és benne minden jóakaratú embernek boldogulnia

(folyt.köv...)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

terimama 2010.08.16. 15:46:06

Veress Árpádék nem a Hortobágyra, hanem Hunyára voltak kitelepítve. Ez a könyv szövegéből is kiderül, de édesanyám ismerte is őket.

Válasz erre 

Tudósító 2010.08.18. 08:48:05

Köszönöm, javítottam is!! Pedig olvastam is,korrektúráztam is, de figyelmetlen voltam. Most volt Hunyán emlékoszlop állítás. Nagyon szép volt a megemlékezés.
Üdv Zsuzsa

Válasz erre 

Mégsem

Kimoderálom ezt a kommentet.

Mégsem

Kimoderálom ezt a kommentet. Nem moderálom a kommentet. Kimoderálom a kommentező összes kommentjét.

A kommentezőt nem tiltom ki. A kommentezőt kitiltom egy napra. A kommentezőt kitiltom egy hétre. A kommentezőt kitiltom egy hónapra. A kommentezőt kitiltom örökre.

Megjegyzés: