Bár nem tartozik szorosan a Óbudához a Daubner cukrászda, mégis megérdemel néhány szót, hiszen a Folyóka utcától talán 5 perc sétával elérhető. Igaz a parkolás nagyon nehézkes az autóval érkezőnek, állandó a tömeg az alsó épületben, a felső pedig, ahol pedig nyugodtabbak voltak a körülmények, folyton zárva van.

Magyarázat a szinte állandóan nagy forgalomra: az eladásra kínált áru kiváló minősége. Én még soha nem csalódtam benne. Kedvenceim közé tartozik a nem túl bizalomgerjesztő nevű E80-as torta, a Gellért tekercs, a mákos torta, a meggyes somlói parfé torta, a tökmagos pogácsa, és ki ne hagyjam a remek fagyit – vagy most jut eszembe a rácsos linzer, a szilvás papucs, meg a mandulás puszedli, szóval sorolhatnám még. A lényeg, hogy nincs rossz választás.

Nemrégiben Édesanyám baracklekvárja iránti nosztalgikus vonzalomtól vezérelve kipróbáltam a Daubner-féle különlegességet is, mely két összetevőből áll csupán: 80 % barack és 20 % cukorból. Nem pont olyan, de majdnem. (Vagy csak az emléke szebb a Mami lekvárjának?)

Daubner Béla 1901-ben nyitotta meg cukrászdáját Orosházán. Fia követte a szakmában, de az üzletet államosították, amivel le is zárult a Daubner-cég történetének első fejezete. A család az ötvenes évek végén költözött a fővárosba.

A Szépvölgyi út népszerű cukrászdáját ma az unoka, Daubner György vezeti:

- A kitörést egy karácsonyi bejgli hozta meg…, aminek a receptjét nagyapámtól őrzöm. Aztán jött a parfé… Nagyapám és apám kézzel írott receptkönyveit ma is forgatom. Még mindig találok bennük újat és megszívlelendőt… Természetesen a teljesen új sütemények megalkotásától sem ódzkodunk… Alapvetőnek tartom, hogy mindig friss legyen az áru. Egy otthon sütött rezgős, meleg költeménnyel nem tudjuk felvenni a versenyt, de a házi sütemény varázsát próbáljuk utolérni… Mind a mai napig az étkezést egy süteménnyel fejezem be… Télen általában a nagyapám sütötte tejszínhabos mogyorótorta zárta a vasárnapi ebédeket. Még most is ez a kedvencem. Egyébként a tradicionális polgári konyha megőrzését nagyon fontosnak tartom… Nem hiszem, hogy a gyorsbüfé-hálózatok jelentenék a jövő kulturált vendéglátását - mondta Daubner György a Budai Polgárnak (1995/23).

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.