Részlet Veress Árpád: Ördögoldal című, a Püski Kiadó gondozásában 2008-ban megjelent novelláskötetéből.

1941. nyara volt. A Losonc melletti kúrián vendégség volt. Bátorfalvyék katonatiszt fia bo­roz­gatott apjának a birtokán tiszttársaival. A beszélgetés a kertben megcsodált faszoborról szólt. Az ifjú Bátorfalvy beszélt; tavasszal készült el a szobor, apám egyik alkalmazottja faragta., Őstehetség, soha nem tanulta a szobrászatot. Járt ugyan Pestre a Kisfaludy Stróbl Zsigmond osztályába, de az hazaküldte, és azt monda neki, hogy magán itt Pista csak rontani tud­nánk.

Apám ismerte a családot – folytatta az ifjú Bátorfalvy – és felvette a gazdaságába. Sza­bad­i­de­jében faragja a fát, készíti a szobrait.

Szólok Neki, ismerjétek meg személyesen. Egy szőke, 30 év körüli ember jelent meg és fel­szólításra nagy szeretettel mesélt a családjáról, feleségéről, a két pici gyermekéről, és ma­gá­ról.

Apám figyelmesen hallgatta és kifejtette, hogy jó, hogy ilyen őstehetségeink vannak. Oda for­dult a Bátorfalvy bajtársához és azt mondta:

Remélem, vigyáztok rá, hogy a háborúban el ne kallódjon. Kísérjétek fokozott fi­gye­lem­mel. Az ebédnek, a kellemes kirándulásnak vége volt és a tisztek, Bátorfalvy, Apám és még két fiatal főhadnagy beszálltak az autójukba és elindultak a szolgálati helyükre.

Teltek az évek, a háború a végéhez közeledett.

A németek kétségbeesetten védekeztek, de esélyük sem volt a győzelemre. Ma­gyar­or­szá­gon nyilas uralom jött létre és Szálasi fővezér és hívei magukhoz ragadták a hatalmat. A ma­gyar hadsereg állandóan visszavonult, Győr körül folytak a harcok.

1945. január vége, Sopronban. A város túlzsúfolt, német és, magyar katonák voltak itt.

Civil menekültek tömege és Szálasiék fekete inges emberei is szép számmal állomásoztak itt, és próbálták fenntartani a rendet. Érvényt akartak szerezni a kormány rendelkezéseinek. A zűrzavart tetézte, hogy a szövetségesek rendszeresen bombázták a várost és igyekeztek meg­a­ka­dályozni a magyar és német csapatok visszavonulását.

Sötétedett. Este 5 óra lehetett. Az egyik sarkon egy háromtagú nyilas járőr egy fáradt, meg­tört magyar katonát kísért, aki megbilincselve, lehajtott fejjel fogadta sorsát. Ka­to­na­szö­ke­vény­ként a biztost halál, statáriumi ítélet várt rá.

A kis téren csizmák dobogása hallatszott. Veress ezredes jött hat géppisztolyos katonájával és tartott a soproni állomásra, ahol mintegy 350 ember, az ezred maradéka várta a holnapi in­du­lást Ausztriába. Az erről szóló parancs, amelyet a hadosztályparancsnok adott ki, apám zse­bé­ben volt. A két csapat, a fogolykísérő nyilasok és a magyar tüzér csoport, éppen egy utcai gáz­lámpa alatt találkozott.

Apám felnézett és nem akarta elhinni, a Bátorfalvyéknál 1941-ben megismert szobrászt látta meg­bilincselve. A járőrt vezető nyilas őrmester megállt apám előtt és jelentette. Egy iga­zol­vány nélküli szökevényt kísérünk be a parancsnokságra. Értettem – mondta apám – és gyor­san felmérte a helyzetet. A következőket mondta: őrmester úr, a nyilas parancsnokságon van meg­beszélésünk, a foglyát átveszem. Önök folytassák a járőrözést, szükség van rá. Sok a bi­zony­talan, ténfergő alak a városban. A fogoly beállt a két géppisztolyos magyar tüzér katona kö­zé és a nyilas járőr tisztelegve távozott.

István, én a Bántorfalvyéknál láttam magát – szólalt meg apám – nem kérdezek semmit, de má­tól magamhoz veszem és holnap indulunk Ausztriába. Halk köszönet és egy mélyről jövő zo­kogás volt a válasz.

Később elmesélte, hogy a Losoncy gyalogezredéből szökött meg és papírjait az ezrednél hagy­va a családjához tartott, amikor elfogta a járőr.

Pis­ta bácsi az Isten kegyeltje lehetett, mert így – igaz csak félév múlva,– de élve juthatott el a családjához. Egész életében hálás volt apámnak, aki megmentette.

Apám később elmondta nekünk, hogy életében ekkor kényszerült arra, hogy ka­to­na­tiszt­ként mentsen egy szökevényt, de az országnak meg akarta menteni ezt a zseniális szobrászt. Szerintem jól tette!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.